Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,ami hosszú karate bajnokság volt az ágyammal. Nehéz őt elhagyni.. Aztán mielőtt elindultam volna apa megállított.
- Elvigyelek kocsival Zozim? - iszogatta közben meleg kávéját és éppen gépelt valami szöveget,talán egy e-mail volt.
- Nem lehetne inkább hogy..? - néztem rá nagy boci szemekkel,aminek tudtam,hogy nem fog tudni ellenállni és azt mondja,hogy " na jóó legyen"
- Nem. - kavart egyet a kávéján
- De miéééééééééért nem? - ültem le vele szemben az asztalhoz - Légyszilégyszilégyszi,hiszen meg van a jogsim és láttál már vezetni,tudod,hogy nagyon biztonságosan vezetek,lámpánál megállok,elsőbbséget megadom.. - soroltam a valós tényeket
- Zozi! - szólt rám apa amin meg is lepődtem - Akármi történhet veled az út során,még nem szívesen bíznám rád a kocsit.
- Ó ne már... mindenkinek a szülei engedik,hogy a gyerekük vezesse a kocsijukat,de ti nem. Sőt valakinek már saját kocsija van 18 évesen...Csak egy kis bizalmat kérek. - néztem apára kérlelő szemekkel,mikor anya betorpant a konyhába
- Én felőlem mehetsz valamelyik kocsival. Én engedem - pakolászta a tányérokat közben
- Drágám,azt hittem ezt megbeszéltük.Mi van ha ittasan vezeti a kocsit?Balesete is lehet! Belegondoltál ebbe? - mérgelődött apu aki feldúltan rakta le üres kávés bögréjét
- Ezért tette le a jogsit akkor? Fiatal,ügyes,megbízható nagy lány,tud magára vigyázni. Nem foghatod mindig a kezét,szívem..felnőtt... - hallatszódott egy kis nosztalgia a hangjából. Úgy néztek rám,hogy szerintem diavetítésben elindultak a képek,meg az emlékek születésem óta számukra.
- Nos akkor? - néztem bizakodó tekintettel apura
- Legyen...de megígéred,hogy nem fogsz úgy vezetni mint egy vadbarom és vigyázol magadra!
- Komolyan??? - el se hittem,első vezetésem apu kocsijával,mert még vili,hogy az övét fogom elvinni
- Gyerünk,öltözz fel. - utasított,majd beültem a bőrüléses,ezüst színű kocsijába,ahol érdekes fenyő illatú illatosító csapta meg az orromat,egy kicsit felkavart is.
- Öv? - kérdezte apu
- Ok. -mondtam - Te vagy a legjobb apu!
- Nem kell túlozni,ehhez ne szokj hozzá mindig,de mindenesetre vigyázz magadra NAGYON. A kocsit suli után visszaszolgáltatva szeretném látni- folytatta
- Megértettem. Megyek. - majd felhúztam az ablakot,bekapcsoltam a rádiót,amiben éppen egy nagyon jó zene ment. Elgondolkoztam azon,hogy felveszem Laurát,aztán nem is cicóztam. Nem laktak a sulitól messze de azért elfordultam hozzá is. Meglepetten álltam meg a kocsival az egyik szomszédos ház előtt,úgy körülbelül 5 házzal arrébb. Hogy miért? Nem akartam hinni a szemeimnek amikor megláttam Tomit Lauráék háza előtt. Nem tudom miért de egyszerűen leálltam,kíváncsi voltam mit keres ott. Laura rá pár percre jött ki a házból nagy boldogan. Nem volt se puszi,se ölelés,semmi. Csak nagyon közel álltak egymáshoz és Laura nagyon magyarázott valamit Tominak,mire Tomi csak bólogatott és a beszélgetés végén Laura a kezébe nyomott egy kis jegyzetfüzet szerűséget,majd megsimította a karját Tominak. Ezek ketten együtt vannak?? Ki voltam akadva,hogy nem mondott semmit Laura nekem,egy árva szót sem. Gondoltam írok neki egy smst
Én: Szia. Hol vagy?
- Elvigyelek kocsival Zozim? - iszogatta közben meleg kávéját és éppen gépelt valami szöveget,talán egy e-mail volt.
- Nem lehetne inkább hogy..? - néztem rá nagy boci szemekkel,aminek tudtam,hogy nem fog tudni ellenállni és azt mondja,hogy " na jóó legyen"
- Nem. - kavart egyet a kávéján
- De miéééééééééért nem? - ültem le vele szemben az asztalhoz - Légyszilégyszilégyszi,hiszen meg van a jogsim és láttál már vezetni,tudod,hogy nagyon biztonságosan vezetek,lámpánál megállok,elsőbbséget megadom.. - soroltam a valós tényeket
- Zozi! - szólt rám apa amin meg is lepődtem - Akármi történhet veled az út során,még nem szívesen bíznám rád a kocsit.
- Ó ne már... mindenkinek a szülei engedik,hogy a gyerekük vezesse a kocsijukat,de ti nem. Sőt valakinek már saját kocsija van 18 évesen...Csak egy kis bizalmat kérek. - néztem apára kérlelő szemekkel,mikor anya betorpant a konyhába
- Én felőlem mehetsz valamelyik kocsival. Én engedem - pakolászta a tányérokat közben
- Drágám,azt hittem ezt megbeszéltük.Mi van ha ittasan vezeti a kocsit?Balesete is lehet! Belegondoltál ebbe? - mérgelődött apu aki feldúltan rakta le üres kávés bögréjét
- Ezért tette le a jogsit akkor? Fiatal,ügyes,megbízható nagy lány,tud magára vigyázni. Nem foghatod mindig a kezét,szívem..felnőtt... - hallatszódott egy kis nosztalgia a hangjából. Úgy néztek rám,hogy szerintem diavetítésben elindultak a képek,meg az emlékek születésem óta számukra.
- Nos akkor? - néztem bizakodó tekintettel apura
- Legyen...de megígéred,hogy nem fogsz úgy vezetni mint egy vadbarom és vigyázol magadra!
- Komolyan??? - el se hittem,első vezetésem apu kocsijával,mert még vili,hogy az övét fogom elvinni
- Gyerünk,öltözz fel. - utasított,majd beültem a bőrüléses,ezüst színű kocsijába,ahol érdekes fenyő illatú illatosító csapta meg az orromat,egy kicsit felkavart is.
- Öv? - kérdezte apu
- Ok. -mondtam - Te vagy a legjobb apu!
- Nem kell túlozni,ehhez ne szokj hozzá mindig,de mindenesetre vigyázz magadra NAGYON. A kocsit suli után visszaszolgáltatva szeretném látni- folytatta
- Megértettem. Megyek. - majd felhúztam az ablakot,bekapcsoltam a rádiót,amiben éppen egy nagyon jó zene ment. Elgondolkoztam azon,hogy felveszem Laurát,aztán nem is cicóztam. Nem laktak a sulitól messze de azért elfordultam hozzá is. Meglepetten álltam meg a kocsival az egyik szomszédos ház előtt,úgy körülbelül 5 házzal arrébb. Hogy miért? Nem akartam hinni a szemeimnek amikor megláttam Tomit Lauráék háza előtt. Nem tudom miért de egyszerűen leálltam,kíváncsi voltam mit keres ott. Laura rá pár percre jött ki a házból nagy boldogan. Nem volt se puszi,se ölelés,semmi. Csak nagyon közel álltak egymáshoz és Laura nagyon magyarázott valamit Tominak,mire Tomi csak bólogatott és a beszélgetés végén Laura a kezébe nyomott egy kis jegyzetfüzet szerűséget,majd megsimította a karját Tominak. Ezek ketten együtt vannak?? Ki voltam akadva,hogy nem mondott semmit Laura nekem,egy árva szót sem. Gondoltam írok neki egy smst
Én: Szia. Hol vagy?
Látta
Előkapta a zsebéből a telefont és csak nézte a kijelzőt,majd pötyögött valamit
Laura: Szióóóó! Elaludtam,hol vagyunk első órán?
Erre már úgy döntöttem nem írok semmit,mintha egy tőrt a szívembe szúrtak volna körülbelül,én mindent elmondtam neki,akármiről is legyen szó,ő pedig úgy látszik nem szívesen szeret velem ilyeneket megosztani. Nem írtam semmit az üzenetére... egyszerűen kifordultam abból az utcából,szerencsére nem vettek észre. Majd mikor bementem a suliba,hallom hogy valaki a nevemet ordibálja folyamatosan.
- Hé Zorka!! - ért utol Lau,aki ma megint nagyon csinos volt. Mosolyra húztam a számat és köszöntem neki.
- Szia. - mondtam,de semmi sértődöttség nem érződött a hangomon
- Nem válaszoltál az üzenetemre,mi történt? - kérdezte nagy lihegések közepette
- Ja,elfelejtettem visszaírni bocsi. - kuncogtam,pedig direkt nem írtam vissza.
Ahogy beértünk egyből kiszúrtam a fiúkat,nagy menőn,végzősen a büfé mellett lévő műanyagasztal körül foglaltak helyet és energiaitalokat meg kólát fogyasztottak, bajos hatos négy tagja kint ült és mondjuk úgy,hogy durván stírölték a csajok seggét. Egy ducibb csaj elment előttük és Marci utánaüvöltötte hangosan,hogy kiakadt a skála. A többi fiú ezen a beszóláson kacagott mármint az értelmesebbik fele csak ült és a telefonjával volt elfoglalva és egymásnak mutogatták,hogy "Nézd annak ott,10/9" meg hasonlókat. Mikor már a távolból megláttak minket ilyeneket mondtak: "Jó reggelt gyöngyszemeim" meg "Miattatok megérte felkelni".
- Nektek is jó reggelt. - mondtuk majdnem egyszerre Lauval
- Rikárdó gyere ide. - füttyentett egyet Marci az egyik alattunk lévő kis szemüveges stréber diáknak
- Rikárdó? - kérdeztem - Ez a neve? - tettem fel a nap kérdését
- Nem,csak tökre megy ez a név ehhez a kockához. - vihogott hangosan Marci - Rikárdó egyetlenem,hoznál két széket a szépséges hölgyeknek? - kortyolt bele az energiaitalába
- Persze.. - motyogta a fiú és odahúzott két széket nekünk
- Köszönöm Rikárdó,most távozhatsz. El ne felejtsd! Kaja szünetben lesz 6 sonkás sajtos szendvics,egy kakaó,egy ásványvíz,egy csoki és egy kávé. A kávémat két cukorral iszom,tejszínhabbal és frissen őrölt kávéból kizárólag. - sorolta felfele Marci a csapat ételellátását
- Jaj,és légyszi lenne egy kis matek házi is,következő órára kellene megcsinálni. - gúnyolódott Krisztián,Tomi a nagy stréber pedig úgy szintén alázta a gyereket.
- Mehetek? - kérdezte csalódottan a gyerek
- Igen. - fordította el a fejét Marci és alig bírták ki nevetés nélkül látszott rajtuk
- Várj. - szóltam a fiú után.- Ti meg mi a fenét képzeltek magatokról? Normálisak vagytok? - tettem keresztbe a kezem
- Mi a problémád? - nyomkodta a telefonját Csabi
- Nem veszitek észre,hogy terrorban tartjátok- néztem a fiúra - izéé
- Rikárdót. - fejezte be a mondatomat Krisztián
- Nem!!Hogy hívnak? - fordultam oda a fiúhoz.
- Robi. - mondta halkan és látszott rajta,hogy jól esik,hogy valaki kiáll mellette.
- Terrorban? De hát egy szó nélkül megcsinál mindent. - kacagott Marci és letette a telefonját,majd fejét megtámasztotta és úgy nézett rám,mint akit érdekel is hogy mit mondok.
- Éppen ez az,te barom. Csicskáztatod itt szegény gyereket,amikor nem ártott neked. - fogta a fejét Laura aki szintén ki volt akadva a fiúkra
- Végzősök vagyunk. - billegett a székkel Csabi,aki nagyon lazán ült
- Ez akkor sem azt jelenti,hogy megfélemlítésben kell a diákokat tartani. - ráncolta össze homlokát barátnőm
Közben kikértem egy meleg teát,mert ahhoz volt kedvem ezen a napon.
- Jó,hagyjuk.. azt csinálunk amit akarunk,nem? - vette lazára a figurát Tomi,aki nagyon mosolygott Laurára.
Laura leült az egyik székbe Tomi mellé ráadásul én pedig csak támaszkodtam a másikon.
- Csak támasztod a székem vagy pedig le is ülsz? - érkezett meg a falka másik két tagja,Márk és Balázs. Mindkettőjükről árad a cigaretta szag. Szóval Balázs még mindig cigizik. Sose fog leszokni róla.
- Neked is jó reggelt. - fordultam felé
- Leülhetnék? - kérdezte tőlem semmit mondóan és mintha tudta volna a választ rá
- Tessék,itt van. - löktem el magamat a széktől és fintorogva léptem arrébb. Laura is felállt végül. Bár az sem lepett volna meg,ha Csabi miatt ott marad.
- Menjünk? - kérdezte Lau
- Én megyek,ha akarsz maradhatsz. - vontam meg a vállamat. Tettünk egy pár lépést mikor..
- Zorka. - mondta ki a nevemet Balázs,mire én megfordultam.
- Hm? - néztem rá,hogy megint mi a kifogásolni valója
- Vagy esetleg az ölembe szeretnél ülni? - csapta le a magas labdát,engem meg elöntött a düh és azt az egy pohár mézes teámat,úgy ráöntöttem Balázsra,hogy a bőrdzsekiéről a tea csak úgy folyt lefele.
- Ezt megérdemelted. - azzal ott hagytam őt,a többiek pedig csak engem néztek,hogy mit tettem én az iskola szívtiprójával,aki mindig minden mozdulatomban csak a rosszat látja. Elegem van belőle. Utálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése