4.nap

A mai dolgok miatt nem tudtam egy szikrát se aludni,egyszerűen csak forgolódtam és forgolódtam,ha nem ezt tettem akkor járt az agyam és a hülye órám kattogására figyeltem,amit egy idő után meguntam és mivel idegesített kivettem belőle az elemet és vissza feküdtem az ágyamba. Utána folyamatosan néztem a telefonomat,hajnali kettőkor még húsz milliószor áttekertem a közösségi oldalakat és közben próbáltam magamat lenyugtatni. Aztán egyszer csak valaki rám írt..
Márk: Nem lőtték még fel a pizsit a Radics családban?
Zorka: Nem tudok aludni...
Márk: Balázs?
Zorka: Igen.
Márk: Ne legyél vele ennyire kemény,jó srác ő a maga módján.Elvégre te bántottad meg őt annak idején 😃Zorka: Persze,csak én tehetek mindenről..jó fej vagy,köszi.
Márk: Nem azt mondtam,hogy csak te tehetsz róla,de nagy vonalakban de. A haverom,mit akarsz? De amúgy meg,nem vagyok elfogult szerintem tehettek róla mind a ketten,de valahogy mégiscsak te voltál az aki esélyt sem adtál neki.
Zorka: Volt egy csomó lehetősége..amúgy se illetünk egymáshoz. Az már a múlté...
Márk: Akkor meg minek rágódsz most is olyan dolgokon,hogy mi lesz holnap?
Zorka: Hagyjuk...
Márk: Inkább gondolkozhatnál azon,hogy holnap suli után lenne e kedved eljönni velem a húgomnak nézni valami ajándékot születésnapjára,egyedül férfi szemmel nem sokra megyek.
Zorka:  Ha csak szeretnéd 🙂
Márk: Igennek veszem.
Zorka: Hát akkor legyen,de most megyek aludni. Jó éjt! Akkor holnap suliban találkozunk
Márk: Bye Zorka
Márk matricát küldött

Ezután arra ébredtem,hogy már késésben vagyok. Gyorsan felkaptam magamra egy farmert és egy pólót,a hajamat felfogtam meg húztam egy tornacipőt,a kedvenc cipőmet,amin Mini egér volt. Imádom a Minis dolgokat,valahogy ilyen mániám ez. Van már Minis tollam,cipőm,sapkám,cicanacim sőt még felsőm is. Miután elkészültem neki indultam magányosan,fülhallgató társaságában a sétának és 2 perccel csengetés előtt még besurrantam. A büfénél a fiúk ott ültek,Balázs is.. Gondoltam majd harmadik szünetben kijövök,akkor van a cigi szünet a sulinkban,és ő mindig akkor megy ki Márkkal rágyújtani,majd akkor megveszem a reggelimet. Laura a mai napon is nagyon furcsa volt,alig beszélgetett velem,álladóan a fiúk társaságában volt,vagy Lilla és Anna személyét kereste,engem le se szart. Sőt engem majdnem minden beszélgetésből kirekesztettek aminek kb az lett a vége,hogy ültem egymagamba és virágokat rajzolgattam a füzetembe vagy  zenét hallgattam. Eljött a harmadik szünet. Elmentem a büféhez,ahol meglepetésemre a fiúk ott ültek egytől egyig. A büfében egyáltalán nem állt sor,a fiúk pedig pókereztek,közben pedig nagyokat nevettek.
- Egy sajtos hamburger lesz. - kértem ki a büfés nőtől a mai "reggebédemet"
- Lesz még más? - kérdezte a büfés
- Egy forró meleg tea - mondta hangosan és kacagva Balázs mire én csak megvontam a vállamat és lazán azt mondtam,hogy
- Igen,lesz még az is. - mosolyogtam Balázsra - Köszi,hogy emlékeztettél rá.- fordultam felé
- Erzsó néni,de ne tessék olyan sok cukrot bele tenni mert tegnap rajtam landolt mind - dőlt hátra a műanyag székben és közben lerakott egy kártyát az asztalra
- Oda figyeljél inkább Balázska,mert még kikapsz - szürcsöltem bele a teámba
- Amire oda tudok figyelni az egy dolog. - nézett rám sármosan,de én viszont eléggé zavarba jöttem és elkezdtem a nyakláncomat csesztetni. - Arra a ronda egeres cipődre,amit már rég ki kellett volna dobnod. - érkezett a válasz egy nagy szünet után
- Azt nem te vetted még neki Balázs? - kérdezte kacarászva Marci aki éppen egy nyalókát tartott a szájában és a nyál már majdnem kicsordult a szája sarkából,de utána vissza szívta. Undorító volt ezt végig nézni.
- Nem mindegy az neked? - vontam meg a vállamat
- Hasonlít az a kisegér rád. - szólalt meg újra Balázs
- Nem hagynátok abba a civakodást? - nyugtatott le minket Márk
- Miért Balázs? - kérdeztem
- Mert ugyanolyan szürke kisegér,mint te. - mikor ezt így kimondta legszívesebben lekaratéztam volna
- Te meg egy patkány vagy,ha én szürke egér. - azzal megfordultam és bementem a terembe. Éppen csengettek. Nem is tudtam oda figyelni a német órára,mert egyszerűen olyan dühös voltam,hogy padokat bírtam volna felborítani.
- Mi történt Zorka? - fordult felém Lilla
- Semmi... - mondtam nagyon szomorú hangon
- Látom,hogy történt valami - nézett rám a nagy boci szemeivel én pedig csak megcsóváltam a fejem,hogy nem szeretnék róla beszélni mire Lilla előre fordult mert Farkas tanárnő rászólt és csak nézte nézte az előző szünetben megvett "rákos" joghurtját,amit imád. Hosszas farkasszemet (😁) vívott a rákkal ami a joghurtos dobozon volt,majd megfogta és hátra adta nekem és csak mosolygott rám.
- Lilla,nekem nem kell,edd meg nyugodtan - nyújtottam neki vissza,de ő csak annyit mondott,hogy
- Szükséged van egy kis jóra. - majd a táblára nézett,majd a füzetére és elkezdett gyorsan körmölni. Eszméletlen jól esett,hogy ilyen odaadó volt..
Suli után pedig elindultam ki ebből a börtönből a lányokkal.
- Nem ülünk be abba az új cukrászdába?- kérdezte Lilla tőlünk
- Én benne vagyok. - bólintott Laura
- Elmehetünk,felőlem is. - fújt rágógumijával egy nagy buborékot Anna
- Én- szólaltam meg amikor valaki a hátam mögött megállt és válaszolt a feltett kérdésre
- Te most velem jössz. Bocsi lányok már megígérte,hogy nekem segít ajándékot keresni Zorka. - villantotta legszebb mosolyát Márk. A többiek olyan "erről este még beszélünk" arckifejezéssel elköszöntek tőlünk és elindultak a másik irányba. Még egy csomószor hátrafordultak.
- Ültél már motoron? - kérdezte Márk
- Nem nagyon. - válaszoltam neki.
- Akkor most fogsz. - vette elő a motorkulcsot és a kezembe adott egy motorossisakot,hogy vegyem fel. Ott szerencsétlenkedtem vele,nem tudtam összecsatolni,már majdnem földhöz vágtam.
- Add ide,majd én segítek. - hideg keze a tűzforró arcomhoz ért,ugyanis olyan melegem volt. Nagyon mosolygott valamin,és nem bírtam megállni,hogy ne kérdezzem meg,mit talál rajtam olyan viccesnek.
- Van valami az arcomon? - törölgettem a szám szélét
- Nincs semmi. - mosolyog miközben ellenőrzi,hogy minden irata meg van e.
- Hát akkor meg min mosolyogsz ennyire? - tettem csípőre a kezemet,mire elém állt és ő is felegyenesedett. Hozzám képest elég magas volt. A bőrdzsekije tökéletesen passzolt rá. Igazi rosszfiús kinézete van,ami a legtöbb lánynak bejön.
- Szállj fel. - mondta határozottan és a kérdésemet mellőzte. Én pedig felszálltam
- De ugye nem fogsz gyorsan menni? Nem,mintha félnék vagy ilyesmi,csak légyszi tarts be minden szabályt és...- mire már beindul a motor és azon kapom magamat,hogy szorosan fogom Márk derekát. Kb mint egy lajhár úgy nézhettem ki. Száguldunk az utakon,és szabályosan fázom a motoron. Az elején nagyon furcsa volt ez a gyorsaság,de olyan az egész,mintha repülnél..csak földön. Imádtam minden percét. Márk pedig imádott a sebességgel játszadozni,na meg velem. Mikor megálltunk a piros lámpánál folyamatosan azt csinálta,hogy egy kis gázt adott rá,majd féket. Ezzel rákényszerültem még ennél is szorosabban fogni a derekát. A visszapillantó tükörből néztem,hogy valójában milyen szép szemei vannak. De tudjátok,csak így sunyiba visladtam,de akárhányszor ránéztem rajtakapott. Béna vagyok.
- Na,hogy tetszett? - kérdezte miközben bukósisakját vette le
- Állati jó volt. A motorod fenomenális! - próbáltam kicsatolni a sisakot,de már Márk a segítségemre igyekezett.
- Örülök,hogy tetszett. - válaszolt,és dzsekijéből előhalászta a cigarettadobozt.
- Gondolom,te már nem dohányzol. - vett egyet a szájába és öngyújtóját kereste
- Nem,már nem. Sőt neked is le kellene rakni a cigit. Nem olyan nehéz,valami mással kompenzálhatnád. - mondtam
- Köszi szépen,de nekem nincs annyi erőm,se motivációm aki miatt le tudnám tenni - kutatja tovább a gyújtóját.
- Tessék. - nyújtom neki a gyújtomat,mire ő hangosan elkezd nevetni
- Nem dohányzik,de gyújtója van. Ejj Zorka,rossz kislány vagy. - használja a gyújtómat és etután már a füstött fújja ki.
- Tudod már milyen ajándékot veszel a tesódnak? - tereltem a témàt amennyire csak tudtam. Egy éve még cigiztem én is,tudom nem szép dolog,de azóta nem gyújtottam rá egyszer se.
- Azért vagy itt,hogy segíts. - kacag és még egyet szív a cigijéből.
- Akkor mesélj,hogy milyen a tesód. - mosolygok Márkra
- Hát olyan cuki. - nyomja el a cigi csikket.
- Ez érzem,hogy sokáig elfog tartani..- mondtam. - Hány éves?
- 10.
- Anyukád mit szokott általában neki venni?
- Semmit..- fordítja el a fejét
- Hát valamit csak szokott vagy nem?
- Anya meghalt. - válaszolta.
Basszus Zorka. Te idióta állat! Ennyire érzéketlen bunkónak lenni
- Azért nyeljél is. - húzta mosolyra az arcát Márk
- Sajnálom egy tapintatlan bunkó vagyok. - kértem tőle bocsánatot
- Semmi gond. - fogta rövidre és ahelyett hogy beállt volna a síri csend,vidáman mentünk egymás mellett,Márk nagyon közel húzódott hozzám,vagy csak beképzeltem? Lehet. De akkor is,néha már a kézfejünk összeért. Egy nagy plázában kötöttünk ki.
- Hogy hívják a húgod?
- Bella.
- Szép neve van nagyon. És mit szeret csinálni? Van hobbija?
- Szereti az állatokat,de nagyon. Minden álma,ha felnő hogy legyen egy állatkórháza. - válaszolja.
- Akkor valami aranyos plüssnek biztos örülne,nem?
- Annyi van otthon neki mint a szemét.
- Akkor újratervezés. - közöltem vele kicsit csalódottan - Zenéket szereti?
- Aha.
- MP3-om lejátszó esetleg? Valamelyik boltba leárazás van ilyen cikkekre.
- Az a baj,hogy keresztanyutól azt kapott tavaly és egyáltalán nem használja
- Olvasni szeret?
- Hát,ha van valami érdekes könyv akkor igen elolvassa.
- Akkor irány egy könyvesbolt.
- Csak utánad. - bólintott
Bementünk egy könyvesboltba ahol én olyan voltam,mint amikor egy elefánt beszabadul a porcelánboltba. Minden könyvet átbogarásztam. Ritkán jutok el könyvesboltba,de ha egyszer megtörténik egy jó ideig nem szabadulok onnan. Találtam egy tök jó könyvet,csak nem volt nálam annyi pénz,hogy megvegyem,pedig annyira tetszett a sztorija. A borítón pedig egy félmeztelen pasas volt. Méghogy a könyvet, ne a borítójáról ítéld meg. Dehogynem.
- Ilyen kockáim nekem is vannak. - állt mellém Márk és azt a könyvet fogta a kezében,amit én a közeljövőben meg fogok venni.
- Nem tudhatom,de nem hinném. - krágogtam egyet mire Márk levette a bőrdzsekijét
- Fogd csak meg. - nyújtotta felém a dzsekit,majd lekapta magáról a rövidujjú felsőjét is. Maga mellé állította a könyvet és zsűrizte magát. - Szerintem az enyém jobb. - mosolygott. Mindenki ránk nézett vagyis,rá néztek. Én pedig olyan zavarban voltam,hogy kínomban nem tudtam mit csinálni. Meg se tudtam szólalni. Bassza meg,ennek a srácnak jobb teste van,mint a borítón lévő modellnek.
- Jobb igen,csak vedd már fel a felsődet. - dobtam a kezébe - Nem velem vagy.
- Chh. - igazította meg magán a pólót.
- Úgy látszik rajongó táborod lett. - néztem félre a sok lányra akik Márk után csorgatták a nyálukat.
- Erről a könyvről mit gondolsz? - mutattam fel egy állatos könyvet,amiben kutyától kezdve lóig minden van. Érdekességek az állatokról,gyönyörű színes képekkel illusztrálva. Mire Márk,csak bólintott egyet és már a pénztárnál volt. Hihetetlen,hogy a férfiak mennyire utálnak vásárolni.. 😂 Miután megvette még ő elment Wcre én elsunnyogtam egy boltba körülnézni.
- Nem vagy éhes? - kérdezte
- Nem,köszi. Szerintem lassan induljunk hazafele.
- Azért egy kólát gurítsunk már le. - mosolygott. Nem hagyta,hogy kifizessem a kólát.
- Amúgy mi a helyzet Balázzsal?
- Nincs semmi,ahogyan mondtam. Idegesít
- Ő ilyen. Bele kell törődni. Viszont téged sehogy sem értelek..
- A szakítás miatt?
- Amiatt is.
- Nézd, én azt a kapcsolatot azért hagytam abba,mert nem volt szép tőle hogy más csajjal kavart a hátam mögött.
- De nem is kavart. Semmi nem volt köztük. Ezt már csak te képzelted be..
- Te most akkor velem vagy ellenem vagy??
- Az igazság oldalát pártolom,maradjunk annyiban.
- Mindegy,nem is érdekel.
- Dehogynem. Ha töröd a fejed emiatt akkor sajnos,de.. de nem bánom,hogy szakítottatok őszintén szólva. - fejezte be majd elnémultunk egy kicsit,de nem hagyhattam annyiban az egészet
- Ennyire nem illettünk össze? - kortyoltam egy nagyot a poharamból,mire Márk csak a pohár aljára nézett majd rám,majd megint vissza.
- Hagyjuk ezt inkább. Mit gondolsz lassan mehetünk? - váltott témát
Azzal célirányosan haza vettük az utat. A motoron még mindig egy élvezet volt utazni. Márk a házunkig hozott,ahol leszálltunk a motorról,megköszöntem,hogy elmehettem vele és kínosan nagy csöndben álltunk egymás előtt.
- Hát akkor,köszi még egyszer a mai napot. - mosolyogtam rá
- Én köszi,hogy eljöttél. Nélküled nem ment volna. - dugta zsebre a kezét,amitől a rossz fiús kinézete egy kicsit megpuhult és átment cuki fiús stílusba. A mellkasán lévő tetkót a könyvesboltban figyeltem meg.
- Amúgy neked van tetkód? - léptem közelebb hozzá
- Amúgy nem,ez csak henna. - viccelődött
- Nagyon vicces vagy,inkább fogad ezt - nyújtottam neki egy ajándéktáskát
- Ez meg mi? - kerekedett ki a szeme
- Gondoltam a tesód örülne azért még egy plüssnek. - tettem keresztbe a lábaimat,mire már csak azon kaptam magamat,hogy Márk magához húz és megölel. Nem tudtam eldönteni,hogy úgy ölel mint egy barátot,vagy mint valaki mást. De elsőre tippelnék. Óvatosan meglöktem és annyit mondtam,hogy:
- Na jól van elég volt az érzelgésből. Sok Boldog Szülinapot kívánok neki. Megyek lassan
- Köszönöm,átadom,de igazán nem kellett volna.. - állt tovább
- Egyszer van az embernek születésnapja. Na indulok. Szia Márkó -  integettem majd hátrafordultam mert meghallottam ahogyan kimondja a nevemet
- Zorka! Azért,mert végre láttalak dühösen is. Eszméletlen aranyos vagy olyankor. - válaszolt a még meg nem válaszolt kérdésemre amit találkozásunk elején nem válaszolt meg. Én elpirultam,de nem látta szerencsére,annyira nem látszott meg rajtam.
- Én mikor nem vagyok eszméletlen aranyos az itt inkább a kérdés... - vihorásztam befele menet
Egy óra múlva már tvztem az ősökkel és elmeséltem nekik a napomat. Majd pittyegett a telefonom

Márk: Köszöni szépen az ajándékot. Én pedig a mai napot tőled.
Zorka: Örülök,hogy tetszik neki!!
Márk: Márk csatolt fájlt küldött
(Bella volt rajta kezében a plüssel)
Zorka: De ariii. Na megyek aludni,holnap suli.
Márk: Zorka
Zorka: Tessék?😊
Márk: Boldog Szülinapot előre is.
Zorka: Köszönöm szépen😃

3.nap

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,ami hosszú karate bajnokság volt az ágyammal. Nehéz őt elhagyni.. Aztán mielőtt elindultam volna apa megállított.
- Elvigyelek kocsival Zozim? - iszogatta közben meleg kávéját és éppen gépelt valami szöveget,talán egy e-mail volt.
- Nem lehetne inkább hogy..? - néztem rá nagy boci szemekkel,aminek tudtam,hogy nem fog tudni ellenállni és azt mondja,hogy " na jóó legyen"
- Nem. - kavart egyet a kávéján
- De miéééééééééért nem? - ültem le vele szemben az asztalhoz - Légyszilégyszilégyszi,hiszen meg van a jogsim és láttál már vezetni,tudod,hogy nagyon biztonságosan vezetek,lámpánál megállok,elsőbbséget megadom.. - soroltam a valós tényeket
- Zozi! - szólt rám apa amin meg is lepődtem - Akármi történhet veled az út során,még nem szívesen bíznám rád a kocsit.
- Ó ne már... mindenkinek a szülei engedik,hogy a gyerekük vezesse a kocsijukat,de ti nem. Sőt valakinek már saját kocsija van 18 évesen...Csak egy kis bizalmat kérek. - néztem apára kérlelő szemekkel,mikor anya betorpant a konyhába
- Én felőlem mehetsz valamelyik kocsival. Én engedem - pakolászta a tányérokat közben
- Drágám,azt hittem ezt megbeszéltük.Mi van ha ittasan vezeti a kocsit?Balesete is lehet! Belegondoltál ebbe? - mérgelődött apu aki feldúltan rakta le üres kávés bögréjét
- Ezért tette le a jogsit akkor? Fiatal,ügyes,megbízható nagy lány,tud magára vigyázni. Nem foghatod mindig a kezét,szívem..felnőtt... - hallatszódott egy kis nosztalgia a hangjából. Úgy néztek rám,hogy szerintem diavetítésben elindultak a képek,meg az emlékek születésem óta számukra.
- Nos akkor? - néztem bizakodó tekintettel apura
- Legyen...de megígéred,hogy nem fogsz úgy vezetni mint egy vadbarom és vigyázol magadra!
- Komolyan??? - el se hittem,első vezetésem apu kocsijával,mert még vili,hogy az övét fogom elvinni
- Gyerünk,öltözz fel. - utasított,majd beültem a bőrüléses,ezüst színű kocsijába,ahol érdekes fenyő illatú illatosító csapta meg az orromat,egy kicsit felkavart is.
- Öv? - kérdezte apu
- Ok. -mondtam - Te vagy a legjobb apu!
- Nem kell túlozni,ehhez ne szokj hozzá mindig,de mindenesetre vigyázz magadra NAGYON. A kocsit suli után visszaszolgáltatva szeretném látni- folytatta
- Megértettem. Megyek. - majd felhúztam az ablakot,bekapcsoltam a rádiót,amiben éppen egy nagyon jó zene ment. Elgondolkoztam azon,hogy felveszem  Laurát,aztán nem is cicóztam. Nem laktak a sulitól messze de azért elfordultam hozzá is. Meglepetten álltam meg a kocsival az egyik szomszédos ház előtt,úgy körülbelül 5 házzal arrébb. Hogy miért? Nem akartam hinni a szemeimnek amikor megláttam Tomit Lauráék háza előtt. Nem tudom miért de egyszerűen leálltam,kíváncsi voltam mit keres ott. Laura rá pár percre jött ki a házból nagy boldogan. Nem volt se puszi,se ölelés,semmi. Csak nagyon közel álltak egymáshoz és Laura nagyon magyarázott valamit Tominak,mire Tomi csak bólogatott és a beszélgetés végén Laura a kezébe nyomott egy kis jegyzetfüzet szerűséget,majd megsimította a karját Tominak. Ezek ketten együtt vannak?? Ki voltam akadva,hogy nem mondott semmit Laura nekem,egy árva szót sem. Gondoltam írok neki egy smst
Én: Szia. Hol vagy? 

Látta

Előkapta a zsebéből a telefont és csak nézte a kijelzőt,majd pötyögött valamit

Laura: Szióóóó! Elaludtam,hol vagyunk első órán?

Erre már úgy döntöttem nem írok semmit,mintha egy tőrt a szívembe szúrtak volna körülbelül,én mindent elmondtam neki,akármiről is legyen szó,ő pedig úgy látszik nem szívesen szeret velem ilyeneket megosztani. Nem írtam semmit az üzenetére... egyszerűen kifordultam abból az utcából,szerencsére nem vettek észre. Majd mikor bementem a suliba,hallom hogy valaki a nevemet ordibálja folyamatosan. 

- Hé Zorka!! - ért utol Lau,aki ma megint nagyon csinos volt. Mosolyra húztam a számat és köszöntem neki.

- Szia. - mondtam,de semmi sértődöttség nem érződött a hangomon

- Nem válaszoltál az üzenetemre,mi történt? - kérdezte nagy lihegések közepette

- Ja,elfelejtettem visszaírni bocsi. - kuncogtam,pedig direkt nem írtam vissza. 

Ahogy beértünk egyből kiszúrtam a fiúkat,nagy menőn,végzősen a büfé mellett lévő műanyagasztal körül foglaltak helyet és energiaitalokat meg kólát fogyasztottak, bajos hatos négy tagja kint ült és mondjuk úgy,hogy durván stírölték a csajok seggét. Egy ducibb csaj elment előttük és Marci utánaüvöltötte hangosan,hogy kiakadt a skála. A többi fiú ezen a beszóláson kacagott mármint az értelmesebbik fele csak ült és a telefonjával volt elfoglalva és egymásnak mutogatták,hogy "Nézd annak ott,10/9" meg hasonlókat. Mikor már a távolból megláttak minket ilyeneket mondtak: "Jó reggelt gyöngyszemeim" meg "Miattatok megérte felkelni".

- Nektek is jó reggelt. - mondtuk majdnem egyszerre Lauval

- Rikárdó gyere ide. - füttyentett egyet Marci az egyik alattunk lévő kis szemüveges stréber diáknak

- Rikárdó? - kérdeztem - Ez a neve? - tettem fel a nap kérdését

- Nem,csak tökre megy ez a név ehhez a kockához. - vihogott hangosan Marci  - Rikárdó egyetlenem,hoznál két széket a szépséges hölgyeknek? - kortyolt bele az energiaitalába 

- Persze.. - motyogta a fiú és odahúzott két széket nekünk 

- Köszönöm Rikárdó,most távozhatsz. El ne felejtsd! Kaja szünetben lesz 6 sonkás sajtos szendvics,egy kakaó,egy ásványvíz,egy csoki és egy kávé. A kávémat két cukorral iszom,tejszínhabbal és frissen őrölt kávéból kizárólag. - sorolta felfele Marci a csapat ételellátását

- Jaj,és légyszi lenne egy kis matek házi is,következő órára kellene megcsinálni. - gúnyolódott Krisztián,Tomi a nagy stréber pedig úgy szintén alázta a gyereket. 

- Mehetek? - kérdezte csalódottan a gyerek

- Igen. - fordította el a fejét Marci és alig bírták ki nevetés nélkül látszott rajtuk

- Várj. - szóltam a fiú után.- Ti meg mi a fenét képzeltek magatokról? Normálisak vagytok? - tettem keresztbe a kezem

- Mi a problémád? - nyomkodta a telefonját Csabi

- Nem veszitek észre,hogy terrorban tartjátok- néztem a fiúra - izéé

- Rikárdót. - fejezte be a mondatomat Krisztián

- Nem!!Hogy hívnak? - fordultam oda a fiúhoz.

- Robi. - mondta halkan és látszott rajta,hogy jól esik,hogy valaki kiáll mellette.

- Terrorban? De hát egy szó nélkül megcsinál mindent. - kacagott Marci és letette a telefonját,majd fejét megtámasztotta és úgy nézett rám,mint akit érdekel is hogy mit mondok.

- Éppen ez az,te barom. Csicskáztatod itt szegény gyereket,amikor nem ártott neked. - fogta a fejét Laura aki szintén ki volt akadva a fiúkra

- Végzősök vagyunk. - billegett a székkel Csabi,aki nagyon lazán ült

- Ez akkor sem azt jelenti,hogy megfélemlítésben kell a diákokat tartani. - ráncolta össze homlokát barátnőm

Közben kikértem egy meleg teát,mert ahhoz volt kedvem ezen a napon.

- Jó,hagyjuk.. azt csinálunk amit akarunk,nem? - vette lazára a figurát Tomi,aki nagyon mosolygott Laurára.

Laura leült az egyik székbe Tomi mellé ráadásul én pedig csak támaszkodtam a másikon.

- Csak támasztod a székem vagy pedig le is ülsz? - érkezett meg a falka másik két tagja,Márk és Balázs. Mindkettőjükről árad a cigaretta szag. Szóval Balázs még mindig cigizik. Sose fog leszokni róla.

- Neked is jó reggelt. - fordultam felé

- Leülhetnék? - kérdezte tőlem semmit mondóan és mintha tudta volna a választ rá

- Tessék,itt van. - löktem el magamat a széktől és fintorogva léptem arrébb. Laura is felállt végül. Bár az sem lepett volna meg,ha Csabi miatt ott marad.

- Menjünk? - kérdezte Lau

- Én megyek,ha akarsz maradhatsz. - vontam meg a vállamat. Tettünk egy pár lépést mikor..

- Zorka. - mondta ki a nevemet Balázs,mire én megfordultam. 

- Hm? - néztem rá,hogy megint mi a kifogásolni valója

- Vagy esetleg az ölembe szeretnél ülni? - csapta le a magas labdát,engem meg elöntött a düh és azt az egy pohár mézes teámat,úgy ráöntöttem Balázsra,hogy a bőrdzsekiéről a tea csak úgy folyt lefele.

- Ezt megérdemelted. - azzal ott hagytam őt,a többiek pedig csak engem néztek,hogy mit tettem én az iskola szívtiprójával,aki mindig minden mozdulatomban csak a rosszat látja. Elegem van belőle. Utálom.

2.nap

Este nagyon rosszul aludtam,ami eléggé kihatott az egész napomra. Reggel arra lettem figyelmes,hogy Marci létrehozott egy külön chat csoportot a következő emberek számára: Laura,Lilla,Anna,Márk,Tamás,Csaba,Krisztián,Balázs és persze az én számomra.

Marcell: Jó reggelt mindenkinek! Marcell egy csatolt fájlt küldött
(a képen éppen az ágyban feküdt félmeztelen felsőtesttel és kócosnak tűnő hajjal,de szerintem előtte fél óráig állítgathatta)
Tamás: Marci befagyott a telóm,amikor betöltötte a képet rólad 😂😂😂
Marcell: Irigykedsz,hogy jobb a testem...ide érződik az irigység..
Tamás: Tamás egy csatolt fájlt küldött 
(Tomi volt a képen,amint egy szál fürdőgatyában áll és egy napszemüveg volt a fején.Nagyon király kép lett)
Csaba: Volt valami házi matekból??
Krisztián: Eredj már Csabi,így elcseszni a reggelemet
Csaba: Akkor írunk bármiből is?
Marcell: Második nap hova az édes jó életbe írnál?
Márk: Írunk matekból!! 😃😂🙈
Csaba: Csak egy ártatlan kérdés volt,jó?! 😒
Anna: Írunk.
Marcell: Annuskám ezt a poént már lelőtték előtted,fáziskésésben vagy?
Én: Marci te gyöktörzs,tényleg írunk! Tanárnő megmondta,hogy évelejit fog íratni.
Marcell: 😨😨😨😨😨😨😨😨😨 Ki ül mellettem????
Krisztián: 😤😤
Márk: 💔
Tamás: 💩
Balázs: 🙏
Csaba: 😂😂😂

1.nap

Majdnem jól kezdtem el a 12.-es évem első napját a gimiben. De ott az a majdnem. Ha nem alszok el,akkor talán az egész napom másként alakult volna. A végkifejlet borzasztó lett de ezt részletesen ismertetem is...
- Zorka az ég áldjon meg nem állítottad be az ébresztőd? - mérgelődött anyu a szobaajtónál állva kezében egy imbuszkulccsal (?) hogy mit akart azzal kezdeni kicsit elgondolkodtatott
- De,csak gondoltam ráérek felkelni mert úgyis elviszel kocsival - pihentem nyugodtan tovább,bár éreztem hogy olyan lila karikák vannak a szemem alatt mint a hagyma szeletek a gyros-tálban.
- Igen, Nos,ez nem fog menni. - vette át a kulcsot a kezébe
- Tessék? - ugrottam ki az ágyból és mikor megláttam az árnyékomban a hajformámat eléggé kiábrándultam magamból.
- Hát úgy,hogy bekrepált az autó. Apád elment dolgozni,szóval az ő kocsijával se tudlak kirakni. Kénytelen leszel lábbusszal menni. - vont vállat anya és elindult a lépcsőn lefele
- Fantasztikus. - gondoltam magamban,amit hangos ásítás követett meg rohanás. Nagy nehezen felöltöztem és szerencsére még volt 10 percem hogy beérjek az évnyitóra. Ami rajtam volt az egy fekete szoknya és egy fehér ing volt,és persze a magassarkú nem hiányozhat az öltözékemből ilyenkor. Persze,hogy nem. Ezért is hála,a suliba nagy könyörgések árán engedett be a portás,mert persze hogy elkéstem. Mikor beléptem az aulába hangzavar volt mindenki beszélt mindenkivel,az emeletekről kukucskáltak. El se hittem,hogy már így elszaladt ez a négy év,és nem csak ebben nem hittem,hanem amit láttam amikor beléptem a terembe.
- Sziasztok. - köszöntem hangosan de már késő volt. Az ofő bent volt..Borsos Henrik tanár úr. - éééés csókoloméselnézéstakkésésért - hadartam mire minden szempár rám szegeződött
- Szervusz Zorka,már megszoktuk az évek során,hogy megváratsz mindenkit. Meglepődtem volna ha nem csúsztál volna ki az időből. - ült fel a padra
- Elnézést mégegyszer csak..- kezdtem volna bele
- Nem érdekel,most ülj le. - fejezte be tanár úr ami nem volt szép tőle,pedig sorolhattam volna. Ezért agyaltam én a kifogásokon egész ide úton? pedig az tök meggyőző lett volna,hogy " tanár bácsi nem miattam volt,hanem mikor jöttem az iskolába a zebrán egy pingvin állt aki a helyi állatkertből szökött ki és segítettem neki visszatalálni" szerintem tök hihető,végül is miért is ne?
Leültem a megszokott helyemre baloldalsó sorba az ablak mellé,ahol már legjobb barátnőm ült,Laura. Gyönyörű szőke haja ki volt engedve,kicsit hullámos a haja,de emiatt mindig is irigyeltem. Úgy néz ki mindig mint ha egy filmből lépett volna ki. Én meg,mint Samara a Körből.... Soha egy pattanás,egy bőrhiba rajta. Nem tudom,hogy mit csinál,vagy hogy de valamit nagyon jól. De a fején mindig van valami kalap,vagy sapka. Mivel elég jó idő volt,sapkát vett fel. A sapkán pedig a school felirat volt és mellette egy halálfej.
- Találó sapka Laura,tetszik. - ültem le mellé
- Ugye?Nekem is tetszik. Rómából van,tudod a nyaralásból. - húzta mosolyra az arcát.
- Csajok veletek mizu? - kérdeztem az előttünk lévő padban ülő Annát és Lillát. Anna egy menő,sportos csaj,aki focizik mellette fut,edz. Hihetetlen jó alakja van,ő a nyáron nem lustult egy percet sem. Mindig is csodáltam,hogy ennyire kitartó,azért edz ennyit hogy a fiúk ne tegyék ki a szűrét a csapatból,mert lány.. Lilla viszont..képzeljetek el egy full cukiságot,na ő Lilla. Az ártatlan,mindig jó kislány aki a légynek se tudna ártatni.
A mellettünk lévő padokból és a hátunk mögül hiányoztak,körülnéztem és az a hat fiú hiányzott. Akik erre a gondolatra rá vagy 5 perc múlva léptek be az ajtón.
- Henriiik tanár úúr! Elnézést kérünk - mondta nagy örömmel Marci aki már majdnem megölelte az ofőt,csak az ofőnk elhesegette a helyére. Végig néztem a fiúkon és nem akartam hinni a szememnek.Eszméletlen jól néztek ki.
- Ezek a mi osztálytársaink? - böktem oldalba Laurát,aki szintén nézett valakit a hatosból és közben nagy lufikat fújt a rágójával. Na amint feltettem ezt a kérdést Marci büfögött egyet. Igen,a mi fiaink ezek..
Nem hiszem el,tavaly mint a kisegerek úgy néztek ki most pedig..Marcin egy komplett szmoking volt már majdnem pingvinnek nézett ki,a haja be volt lőve. A szülei vállalkozók,de ő az akinek otthon meg van mindene. A humora az nem elfelejtendő. Ott volt Márk,aki imádja a tetkókat a karjain van is annyi mint a szemét de amúgy egy kicsit visszahúzódó.. Tomi,aki az osztály legbénább tagja volt tavalyig,mára ki van gyúrva és egy kicsit megnövesztette a haját,de nagyon jól áll neki. Aztán Csabi,az osztály stréber diákja is egyszerűen 180fokos változást vett,egy pattanás nincs az arcán pedig múlt évben tele volt a feje ragyákkal és úgy látom a fogszabályzóját neki is leszedték. Krisztián,a művész lélek,aki rajzolás mellett,fotózik is. És legvégül ott volt ő is..egy álompasi..motorozik,okos,és ráadásul még humoros is, nem beszélve arról hogy Balázs a suli szívtiprója. Annyi lánnyal volt együtt,hogy azt felsorolni kevés lenne a mai nap. Tipikus bunkó srác,aki minden csajnak bejön.Kivéve nekem. Vagyis csak bejött. Mára már túl léptem rajta és a gyerekes gondolkodásán.
- Gyerekek úgy hallom csengettek,fiúk holnaptól automatikusan bevágom az igazolatlant nektek,ne legyen több ilyen. - állt fel tanár úr és tette hozzá hogy: - Mellettetek rászoktam a kávéra,függő lettem. - majd távozott a teremből.
- ÍÍÍ el se hiszem,hogy már végzősök vagyunk - hadarta Lilla aki közben epres joghurtot ette nagy hévvel
- Én sem,de Lilla,azt hiszem leetted a felsődet. - mutattam neki miközben a többiek körülöttünk nevették
- Én egy szerencsétlenség vagyok,ez volt az új felsőm - birizgálta a felsőjét amikor Anna fején landolt egy galacsin mindannyian előre néztünk ahonnan jött a kis fólialabda
- Bocsika,direkt volt. - mosolygott ránk Marci aki Tomival lépett felénk. Marci felült az Annáék padjára,Tomi pedig odahúzott egy széket.
- Én a helyedben megtanulnák célozni mondjuk máskor lehetőleg a kukába,a lányok nem fogják értékelni hogy nincs lyukérzéked. - villantotta ki fogait Anna mi pedig elnevettük magunkat
- Köszönöm tanácsod,mondjuk legközelebb gyakorolhatnál velem,mert van mit fejlődnöm. - nyújtotta ki a nyelvét és látszódtak a gödröcskéi mindkét arcán.
- Na és lányok,hogy telt a nyaratok?Titeket például egész nyáron nem láttalak - mutatott ránk Tomi
- Én ki nem álltam az utazásokból,voltam Rómától kezdve Párizsban. Meg kint voltam apánál Németországba,tudjátok hogy a szüleim elváltak és apámnál töltöttem a nyarat. - mondta Laura
- Párizs?Róma?Hmm Laura van barátod? - kacagott a két fiú hangosan - Együtt vagy még azzal a Bíbör hasonmással? - kérdezte Marci
- Nem,nem vagyok együtt vele,ő már a múlté. Héé,nem is nézett úgy ki,mint Justin. Amúgy meg szerintem Justin cuki fú. - rakta keresztbe a kezét Laura
- A kutyám,na az cuki,de hogy az..jó vicc! Ha akarsz még egy JB-t itt van most Tommyboy barátom. Haver,ez a frizura nagyon nem adja.. - csóválta a divatguru a fejét
- Miért?Szerintem sokkal jobban áll neked ez a félhosszú haj Tomi - jelentette ki Lilla
- Köszi. - söpörte haját az arcába,hogy ne lássuk rajta,hogy hogyan húzza mosolyra a száját.
- Te veled mi lett Zorka?Nagyon hallgatsz - mondta Marci
- Jó újra veletek. Tulajdonképpen én nem sok mindent csináltam a nyáron. Nyelvvizsgáztam,meg a jogsit tettem le. Nem volt ilyen tartalmas nyaram,mint nektek... - mondtam kicsit csalódottan mikor megszólalt a csengő és tanár úr újból benyitott,nagyon pontos ahhoz képest,hogy tanár.
- Laura mit ásítozol itt nekem? Ettem egy narancsot a szünetben és tökre huncut lettem. - emelte fel mindkét kezét mire mi csak egymásra néztünk és nem tudtuk eldönteni hogy tanár úr megbolondult e vagy alapból ilyen gógyi.
- Tanár úr!! - nyújtottam fel a kezemet
- Igen? - nézett fel a naplóból Henrik bá éppen adminisztrált.
- Kimehetek a büfébe? - kérdeztem már álltam is felfele mert úgyis tudtam a választ
- Igen,de ha már ott vagy szólj már Balázsnak és Márknak,hogy fáradjanak már be mielőtt én megyek utánuk.
- Jó - motyogtam és elővettem a pénztárcámat
- Ja és Zorka. Mondd nekik,hogy narancsot ettem,eszméletlenül fel vagyok pörögve. - mutatott a bicepszére tanár bá
Kikerekedett erre a szemem,már majdnem elnevettem magam. Persze a többiek is rám testálták,hogy Marcinak egy sonkás szendvicset vigyek,Laurának egy kávét,Annának egy csokit,Lilla pedig egy kólát kért. Mikor kikértem mindenkinek,megláttam a két fiút,odamentem hozzájuk.
- Henrik bá üzeni,hogy narancsot evett,úgyhogy húzzátok be a csíkot,mert különben ő jön ki rátok vadászni. - álltam meg az asztaluk előtt,ami a büfé mellett volt
- Megyünk máris. - ültek tovább nyugodtan a fiúk és közben vigyorogva néztek rám. Van valami rajtam?Miért mosoly főleg ez a tökkelütött Balázs ennyire?
- Oké. - húztam össze a szemöldököm mire elindultam vissza a termünkbe.
- Máris jönnek Henrik bá. - nyugtáztam tanár urat és adtam oda mindenkinek amit kértek. Csak magamnak felejtettem el kaját hozni. Szép volt.. leültem,már majdnem korgó gyomorral és szívfájdalommal néztem ahogyan Marci tömi magába a finom szendvicset.
Kinyílt az ajtó bejött rajta a két fiú. Bólintottak a tanár felé,majd az asztalom felé közelít Balázs,és letesz egy szendvicset az asztalomra,majd továbbmegy a helyére ami az enyém mögött volt. Márk pedig követte őt.
Hátrafordultam és nagyra nyílt szemekkel mondtam,hogy:
- Ez mi? - emeltem fel
- Szendvics,mi lenne? - vette elő a fülhallgatóját a táskájából
- Nem az enyém,mondjuk? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel
- Mi lenne ha nem kérdezősködnél és csak végre megköszönnéd,majd előre fordulnál? - dugta be mind a két headsetet Balázs
Ilyen bunkó,nyers de ugyanakkor kedves nem volt még hozzám senki..
- Köszi. - motyogtam,de nem hiszem,hogy hallotta mert már rég nem rám figyelt akkor...............

Főbb szereplők ahogy én elképzelem..

 

Név: Radics Zorka

Életkor: 18

Név: Takács Laura

Életkor: 18

 Név: Kovács Lilla

Életkor: 17

                                                                Név: Lukács Anna
                                                                Életkor: 17

                                                             Név: Pintér Tamara
                                                             Életkor: 18

                                                                   Név: Szabó Hanna
                                                                   Életkor: 18

                                                                Név: Sós Balázs
                                                                Életkor: 18

                                                                   Név: Forró Marcell
                                                                   Életkor: 17

                                                               Név: Varga Márk
                                                               Életkor: 18

                                                                 Név: Nagy Tamás
                                                                 Életkor: 18

                                                               Név: Kis Csaba
                                                                Életkor: 17

                                                                 Név: Sándor Krisztián
                                                                 Életkor: 18



Forrás: google